Dalszöveg

Japán

kawaita kuchibiru itetsuku taiyou ni sarasarete
afureru namida ga shitataru mabushisa de boku o nazoru kara

tarinai kasho o tada ume au you ni kimi o motomete ita
fureau yubi ni tsutawaru setsunasa dake o kaki atsumete

kodou no oku ni kazasu negai o
sadame to iu nara
nokosareta kioku to nakushita kimi no omokage ga
ima mo okizari no mama

kasuka na toiki to furueru manazashi ni yurameite
kazureru tamashii o me o yuru kirameki ga futari o tsutsun de

deawa nakereba kizutsuke au koto sae mo nakatta no kana
mogareta hane no itami ni yorisoi nagara sotto nemurou

modorenai kara kaerenai kara
inochi o karashite
toozakaru ano hi to nakusu bakari no kono ude ga
kimi no nukumori ni kogarete

daremo ga chigau sabishi sa mochi yotte asu o hoshigaru kedo
kimi ga mezashita kegare naki sono tsuyosa de boku o kowashite

koe ni dekizu ni taeta inori o
sadame to nazukete
nokosareta kioku to nakushita kimi no omokage ga
ueta kono mune ni ima mo okizari no mama

Angol

My dry lips are exposed to the frozen sun.
My overflowing tears trace me with a dripping brilliance.

I was searching for you merely in the hopes of making up for this meager place.
The pain transmitted between our touching fingers is all we collect.

If the wish I hold aloft deep within my heartbeat is called destiny,
Then the memories I left behind and the lost vision of
Your face even now, remain forsaken...

There is a wavering in my faint sigh and quivering look.
My crumbling soul quakes my eyes and their glimmering envelops us.

I wished I wouldn't be hurt if we happened across each other.
Nestled against the pain of my clipped wings, I gently sleep.

My life is expended because I cannot return, because I cannot go back.
The ability I simply threw away on that day so long ago
I yearn for in your warmth.

Everyone is confronted by their different sorrows even though they long for tomorrow.
With the strength of the disgrace and lament you keep your eyes on, break me.

The dying prayer I cannot express spells out my destiny.
The bequeathed memories and the lost vision of your face
That grew within my chest, even now, remain forsaken.

Magyar

Száraz ajkaim a fagyos napnak vannak kitéve.
Kicsorduló könnyeim nedvesen ragyogó nyomot hagynak.

Annak reményében kutattam utánad, hogy felkészüljek erre a szerény helyre.
Csupán a fájdalmat, mely összeérintett ujjaink közt vándorol, gyűjtöttük össze.

Ha a szívem mélyén őrzött kívánságot nevezik sorsnak,
akkor a hátrahagyott emlékeim és arcod elveszett
látványa még most is elhagyatott…

Gyönge sóhajomban és reszkető tekintetemben kétkedés bujkál.
Széthulló lelkem megremegteti szemem, és ragyogása beborít minket.

Azt kívántam, bár ne sérülnék meg, mikor összeveszünk.
Levágott szárnyaim fájdalma ellen fészkemben lágyan álomba merülök.

Életem üressé vált, mert nem térhetek vissza, mert nem mehetek vissza.
A képességre, melyet azon a réges-régi napon eldobtam,
melegségedben vágyakozom.

Mindenki szembesül különféle fájdalmaival, noha a holnapra vágynak.
A szégyen és panasz erejével nyitva tartod a szemed, összetörsz engem.

A haldokló ima, melyben nem tudom rendesen kifejezni sorsomat.
A hátrahagyott emlékek és arcod elveszett látványa,
mely szívemben növekszik, még most is elhagyatott.

Fordította: Xiaoyu